"Csak olyan fogászati kezelést ajánlok, melyet adott esetben magamnak is javasolnék."

- Dr.Utassy Viktor

DR.UTASSY VIKTOR

- emberség

- megelőzés

- fájdalomcsillapítás

- alaposság

- gondozás

A helyi KISALFÖLD napilap szombati, "K2" mellékletében 2019.03.23-án megjelent interjú:

A képre kattinva nagyítható az olvasáshoz:

2020.12.03-án az országos megjelenésű JELEN című hetilap

közölt cikket a COVID-19 fogászati rendelésünkre gyakorolt hatásairól

(részlet Cséfalvay Attila írásából):

MÉDIA-MEGJELENÉSEK:

- telex.hu internetes portál - 2021 - "Önkéntes voltam egy Covid-ambulancián"

- JELEN országos hetilap - 2020 - A fogászati rendelés az 1-2. COVID19 hullám alatt

- KISALFÖLD-K2 melléklet, helyi napilap - 2019 - "A fogorvos tükre" - interjú

2021.03.29-én a telex.hu-n jelent meg a cikk:

"Önkéntes voltam egy Covid-ambulancián"

/a címre kattintva az eredeti cikk elérhető a telex.hu-n/

Sudár Ágnes - Győr:  

Utassy Viktor fogorvos szombaton reggel nyolctól este nyolcig önkéntesként a győri Petz-kórház Covid-ambulanciáján triázsolt, vagyis a betegeket fogadta és segített a rangsorolásban az állapotuk súlyossága alapján. Ez az ő beszámolója.

„Gyógyszerész végzettségű feleségemmel természetesen az elejétől követjük a koronavírussal kapcsolatos fejleményeket, s mikor hivatalosan is kimondák, hogy szükség van önkéntesekre, nem sokat gondolkodtam. De volt még egy szomorú apropója, hogy nem várhattam tovább. Egyik gyermekünk osztálytársának az édesanyja a napokban hunyt el, mindössze negyvenhét éves volt; nem sokkal azután, hogy lélegeztetőgépre került, a szervezete feladta a küzdelmet. Másnap volt az első önkéntes munkanapon.

Múlt hét hétfőn, tehát március 22-én jelentkeztem a Petz-kórház igazgatóságán. Fogorvosi végzettségem van, tehát nem vagyok sem belgyógyász, sem pulmonológus, de gondoltam, hogy szükség lehet a tudásra, amire a tanulmányaim során szert tettem. Több kollégámról tudok, aki hasonlóban gondolkodik, de ők inkább oltópontokra mennének. Én nem akartam kikerülni a veszélyt, így kerültem a Covid-ambulanciára. Tudni kell, hogy be vagyok már jó ideje oltva, így nem »fegyvertelenül«️ vállaltam a munkát a koronavírusos betegek között.

Szinte azonnal behívták

Hétfőn jelentkeztem tehát, meg is lepett, hogy már másnap felhívtak a kórházból: várnak, jöjjek.

A kötelező adminisztrációs dolgokat kellett elintéznem, a munkavédelmi és a tűzbiztonsági előírásokat megismerni; szerdán jeleztem nekik, hogy a hétvégeken tudom vállalni az önkéntes munkát, hisz hétköznap a saját praxisomban dolgozom. Szombatra már be is hívtak. Egy orvostanhallgatóval ketten dolgoztunk kint – mármint rögtön a Covid-ambulanca bejárata mögött, ahová érkeztek a betegek.

Nagyjából az egyharmadukat már eleve mentővel hozták, olyan állapotban voltak.

Kollégám még nem végzett orvos, ötödéves hallgató, de e tekintetben jóval több tapasztalattal bírt, mint én. Ő ugyanis már az első hullámban is önkénteskedett. A mi feladatunk volt a betegek kikérdezése, az anamnézis felvétele. Az ellátásuk már a benti vizsgálókban és fektető helyiségekben zajlott.

Nem tudták elérni a háziorvosukat

Sok mindent meg lehetett tudni a betegek kikérdezéséből. Többen elmondták: napok óta betegek, de nem tudták elérni a háziorvosukat – volt, aki a kórházat sem –, egyre rosszabbul érzik magukat, így nem vártak tovább, bejöttek. Akadt, akinek már mindössze 50-60-as volt a szaturációja, holott 85-90 alatt már komoly problémát jelez ez a szám.

Az illetőt azonnal felvették a kórházi osztályra. Itt kell megjegyezni, hogy sokszor negyedórás telefonhívások előzték meg a betegfelvételt, mert a Covid-osztályok annyira tele vannak, hogy ágyat nem nagyon találtak. Akit kellett, azért mind felvették. A mi műszakunkban olyan nem történt, amiről korábban meséltek: egy beteg olyan állapotban érkezett, hogy azonnal újra kellett éleszteni az ambulancián. Nem egyszer előfordult az is, hogy a páciens az ambulanciáról egyenesen az intenzív osztályra került.

Csak két oltott beteggel találkozott

A nagy többség valós tünetekkel érkezett, néhányan akadtak csak, akik inkább a pánik miatt jöttek: köhögtek, fájt a mellkasuk, s ennyi tünet elég volt, hogy kórházi ellátást kérjenek. De nem ez volt a jellemző, mint ahogy az sem, hogy olyan beteggel is találkozzunk, aki már oltást kapott.

Aznap, a tizenkét órás műszak alatt nyolcvan ember fordult meg a Covid-ambulancián, ebből ketten voltak olyanok, akik már oltottak voltak. Az egyikük rövid időn belül kapta meg, így a védettség nála nem alakulhatott ki; a másik jóval korábban, de ő az előbb említett kategóriába tartozott, tehát a tünetei alapján nagyobbnak gondolta a problémát, mint amekkora volt.

Sorra érkeztek a betegek, volt, akit a pannonhalmi járásból elvileg Sopronba kellett volna most szállítani, de a mentők jelezték: olyan állapotban van már az idős ember, hogy nem kockáztatnának. A bent dolgozó fiatal orvosok számomra elképesztő rutinnal és bátorsággal döntöttek ilyen kérdésekről, és azt kell, hogy mondjam, nagyon jól. Biztos, hogy nagy segítség volt a munkánk, hisz nem vett el energiát és időt tőlük.

Azt is láttuk, hogy a betegkísérőknél is elkélne a segítség, mert a másik, amire várni kellett, a röntgen és a leletek beérkezése volt.

A pulzoximéter nagy segítség lenne

A legfiatalabb, kórházi ellátásra szoruló beteg 1981-es születésű volt, s valóban elmondható: sok negyven-ötvenéves ember is jelentkezett a Covid-ambulancián, súlyos tünetekkel. A szakboltokban már néhány ezer forintért kapható pulzoximéter (ujjra csíptethető diagnosztikai eszköz, segítségével gyorsan mérhető a vér oxigéntelítettsége és a pulzus) nagy segítség lenne, de ilyen még nagyon keveseknek van. Pedig nagyon kellene.

Nekem ez volt az első, tizenkét órás műszakom. Elképesztő fárasztó, de egy hétig én most ismét élem a saját életemet. Nem tudom elképzelni, hogy folyamatos nyomás alatt ezt hogyan bírják a fiatal orvosok. Az ambulancia hardver része, vagyis a felszereltsége nem kiugró, de volt minden, ami kellett. Az oxigénpalackoknál figyelmeztettek azért minket, hogy a nagyokat használjuk, a kicsik a betegszállításhoz kellenek. Ki volt számolva, de jutott mindenkinek.

A szoftver rész, vagyis a személyzet valóban ledöbbentett. Egyrészt a koruk, másrészt az ennek ellentmondó rutin, amit nyilvánvalóan az óriási betegszám miatt szereztek meg ilyen rövid idő alatt. Úgy számolok, hogy még két-három szombaton biztosan visszamegyek segíteni, mert ilyen betegforgalom mellett mindenkire szükség van, aki segíteni tud.”

MÉDIA-MEGJELENÉSEK:

- telex.hu internetes portál - 2021 - "Önkéntes voltam egy Covid-ambulancián"

- JELEN országos hetilap - 2020 - A fogászati rendelés az 1-2. COVID19 hullám alatt